TÉMÁIM:
1.) Ogonaépítészeti tanulmány c. könyvemből... (különös témák...)
2.)
3.)
1.) FIGYELEM!
Mivel Ezotéria, Misztikum és Csillagászait vonzata is van az Orgonaépítészeti Tanulmány könyvemnek, így szíves figyelmébe ajánlom önnek is az alábbi érdekességszámba menő témákat.
Részletek, szemelvények az
orgonaépítészeti tanulmányom c.
könyvemből...
~ ÷ ~
~ ÷ ~
A teremtés „rezgései”, fényei,
ÉS
SZÍNEI...
~ ÷ ~ ~ ÷ ~ ~ ÷ ~
A teremtés „rezgései”, fényei,
és SZÍNEI...
A tanulmány, és az orgona beállítás/behangolásnak az egyik fő alapját és feladatát képezi, az egyébként kevésbé ismert és használatos, úgynevezett Őshangok és az univerzum hangjaira történő alaphangolás vagy rezgésnek a beállítása, azaz e frekvenciáknak a megtalálása, amely az eredetekben, az Isten teremtésére vezethető vissza.
Ugyanakkor nem került szó arról, hogy noha az alaphangolások és frekvenciák adottak az univerzumban, és körülöttünk az egész teremtésben, tehát van kiindulási támpont, ám a földünkön a hely, azaz a templom helyszínének a hangolását és annak teremakusztikáját stb. mihez viszonyítsuk, mihez igazítsuk, azaz mihez, és mire is hangoljuk.
Illetve, annak a megszólalási helyszíne, annak alaktani formája, továbbá elhelyezkedési iránya, szöge, stb. mennyire hangolt nemcsak az univerzumra, hanem magára a teremtés rezonanciáira. Netán mennyire illeszkedik a fény frekvenciáira, benne a zenei hangokra, kiváltképp itt elsődleges értelemben a földi viszonyaink között.
Tény, hogy ennek tökéletes harmóniában és egyensúlyban kell állnia a földi, azaz a közvetlen bennünket körülvevő világgal is, (napsugár és mágneses mezőkkel), sőt mi magunkkal a mi személyes alkotóelemünk anyagával és a biológiánkkal, a legkisebb atom és részecske alkatrészeink működését is figyelembe véve.
Itt egy kicsit bonyolultnak tűnik az ügy magyarázata, mégis, egyszerű megérteni. Vajon miért.
Azonban azt is tudni kell, hogy a középpontban mindig az ember állt és áll, tehát minden az emberért épül/t, készül.
Ugyanakkor esetünkben annak is elvitathatatlan a szerepe, jelentősége, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ebben a hatalmas energia és erő, mező rendszerben, és mint rezgéstartományban, miképpen, és hol, azaz hogyan funkcionálnak a számunkra fontos fény és hangrezgések, és azt valahogyan alkalmaznunk is kéne az orgonazene hangzásában. Tehát tisztában legyünk mindennel.
(Az optikai prizma fénytörésének, azaz rezgés bontó természetét veszem alapul, így a magyarázatomban a könnyebb érthetőség kedvéért mindvégig.) Ez érvényesül még a mágneses rezonanciák értelmezésére is. (Tehát nemcsak a fény rezgés és optikai modelljeire értve e hatásokat, hanem valamennyi rezgésre.)
Ennek érdekében épp, mint kiemelt, azaz mint bekeretezett formában, épp e jelen tanulmányom részét, a miatt kell ismertetnem, mert a hang, és egyáltalán, mint a rezgések konkrét alkalmazásának, „felhasználásának” a tudományos, vallástani és mitológiai párhuzamosait, sarkalatos, és igen fontos, hogy ismerjük.
(Vagy ugye, megismerjük, ha még nem ismernénk...) Különben nemcsak értelmét veszíti az ebbe belefektetett munka, hanem ennek hiányában üressé válhat a vallási és liturgiai cselekményünk, és a kitűzött cél nemcsak nem teljesül, hanem kárt is szenvedünk. Sőt romboló hatása is keletkezhet.
Én nem kevesebbet állítok, minthogy a szent kőépítményekkel, - (pl. piramisokkal vagy az Angliai Salisbury – ban található Stonehenge – el) – és kiváltképp esetünkben a templomokkal, nem a földiek kutatták, és kutatják ma is az ég titkait, hanem eredeti céljuk szerint, a felülről kapott „áldást” kellett felhasználhatóvá tenniük a földiek számára. Természetesen, azért valamilyen szintű oda vissza kapcsolat szerepét is mindenképpen ellátnak.
A Stonehenge fénytörő/bontó és optikai modelljével szinte azonos párhuzamokat átfedéseket lehet találni a rezgésekre más kultúrákban is. Hogy mégis a Stonehenge modelljét választottam ismertetési céljaimra, a miatt van, hogy A Stonehenge felépítési és működési elve modellezhető leginkább a spektrofotométer (optikai színképbontó) készülék működési elvében és hatásaiban.
Aminek alapján viszonylag könnyen levezethető és ismertethető nemcsak a rádióhullámok és az ultrahang rezgéstartomány modellrendszerének működése, hanem maga a hallható zenei hangtartomány és az infrahang, sőt a sugallati rezonanciatartomány teljes átfogása, hatásai is könnyen megérthetővé válnak.
A KÖZISMERT FÉNY ÁLDÁSAIT VEGYÜK ELSŐDLEGESEN A VIZSGÁLATUNK ÉS ELEMZÉSÜNK EGYIK FŐ TÁRGYÁVÁ.
Az áldás, sok egyéb mellett pl. maga a napsugárzás is, melynek teljes energia spektruma, együttesen tart fenn minden fizikai, biológiai és kémiai folyamatot a földön. De ez érvényes a lelki és pszichikai folyamatokra is.
Isten dicsősége talán leginkább a nap fényéhez, a vakítóan fehér fény, és benne a szivárvány színeihez is hasonlítható.
E hasonlatnál azonban csak sokkal több, amit mi emberi ésszel még fel sem tudunk nagyon fogni, meg sem tudunk nagyon még érteni, mint halandók az Isten dicsőségéből! Azonban a laikus számára is világos és érthető, hogy a fény és annak a hatásai a létünknek az egyik legfontosabb alappillérét képezi.
A különféle kultúrák ezt ugyanígy felismerve kiemelt helyen taglalják a fényt és hatásait.
Mondhatná bárki, mi köze van hozzá, és hogy jön ide az Isten teremtése és azon belül is maga a rezgés és fény tudománya, pláne a vallás tudománya is, és erre még a hit rezonanciája is? Egyáltalán a hangnak, mi köze van ezekhez…
Pedig, az orgonánk megszólaltatásához és hangzásához nagyon is sok köze van, sőt kulcsfontosságú szerepe van, miként ennek a tanulmányrésznek a pontos elemző részeinek is. Az ókor piramisai, a jelenkor sokféle templomai és szenthelyei stb. e hatások megjelenítésére, kiemelésére és helyes használatára hívják fel a figyelmet.
E különös építményeket, amelyeket e tanulmányomban megjelöltem, és szemléltető, továbbá modellezési példának használok, tehát mint lehetséges optikai és egyben rezgést közvetítő, befolyásoló, vagy épp irányító eszközöket kell vizsgálnunk. A szerepük, hatásuk, tény és való… Mind tudományosan, mind biológiailag, mind más hatásmechanizmusokban.
Tulajdonképpen ezek működésének, működtetésének része, s majd eredménye a hang rezgése is. És ennek nemcsak az ős hang/ok rendszeréhez kellett és kell, vagy kellene ma is helyesen illeszkednie és igazodnia, mint a helyes terem akusztikához és orgonahangzáshoz, hanem az ehhez kapcsolt földi építmények működéséhez, továbbá az ehhez kapcsolt ceremóniákhoz, liturgiákhoz is.
És mindezek illeszkednek is a régi, vagy ősi építmények hatásmechanizmusaiban jól tapasztalhatóan. A mai templomépítészet azonban mulaszt abban, hogy illeszkedniük kellene a fény rezgéséhez, azaz annak színeihez is. A „régiek” ezt az összefüggést mind ismerték, azaz felismerték és alkalmazták is, mára azonban már valahogy ennek a jelentősége, igencsak elsikkadt, figyelmen kívül maradt.
Pedig a világ vége felé vezető időkben, azaz a mai tudományosan, és minden egyébben felgyorsuló időkben, erre mindennél fontosabb lenne és kellene, hogy figyeljünk, felfigyeljünk. –Hát épp ideje, hogy ezt valaki felismertesse. Én megteszem.
A modellezési rendszerben az általam részletezett „prizmamodell” került felhasználásra és bemutatásra e tanulmány keretein belül.
A tanulmányomban próbálom párhuzamba állítani, sőt összehasonlítani az ősi, azaz a régi bevált „modelleket” a mai, azaz a ma is jól működő rendszerekkel. Íme…
Az Egyiptomi piramisok és azok szent és kultikus szerepe ismert és tény. Mint ahogyan tény az is, hogy a hieroglifák megőrizték már a fáraók idejében is, a fény kapcsolódását a természettel, amelyet, mint köztudott maga a teremtő Isten kellett, hogy létrehozzon.
A piramisépítészet is lényegében egy fénytörést, vagy a napfénynek a fénytörő eszközét, színbontását szimbolizálja az optikai prizma alakjában és mintájában.
Mindazon túl hogy temetkezési kultikus helyként is funkcionálhatott. Ezt a tényt a leletfeltárások is alátámasztják!
A piramismodellnél egyszerű a dolog, mert ott az optikai prizma is az alaplapján áll. De mi van akkor, ha a prizma az oldalán fekszik? Ezt a formát mutatják pl. a „dolmen” - ek, a kínai pagodák, és többek között az ókori görög templomok is.
(A dolmenekről tudni kell, hogy élükre állított hatalmas köveket jelent, melyeket felülről kőlap borít. Nagyon régi építmények, szinte a kőkorszakból fennmaradt síremléknek is szokták nevezni, vagy áldozati helyszíneknek és kultikus helyszíneknek is.)
A timpanonjaik formája valódi, stilizált kettős prizma. –„/Timpanonként értelmezzük az antik művészetekben a Görög templom elülső homlokzatán, a vízszintes gerendázat és a nyeregtető alkotta háromszögletű síkot./”- Általában az oszlopsor emeli magasba, de az egész rendszer alja pl. barlangjárat formájában a föld alá is kerülhet. (Egyebek között lásd a kínai házak tetőkialakítását is.)
A kettős prizma által képzett, fordított színsorrendű, kettős színkép egymásra montírozva, az úgynevezett dikromatikus, (kétszínű) fényeffektust hozza létre. (A hangszínnél és hangeffekteknél is, ez így létrehozható pl. a hangfrekvenciás sztereo sávban...)
Ennél a templomfajtánál nem a tájolás a legfontosabb, hanem a méretezés. (Két prizmával, - alaplapjukkal, azaz talpukkal középen összefordítva csúcsaikkal kifele állóan - párhuzamos fénynyalábokkal modellezhető) Tudni kell, hogy a dikromatikus (kétszínű) színkép viszont csak meghatározott távolságban, egyetlen síkban ad tökéletes képet.
Ezen vízszintes sík középvonalában van, az az egyetlen pont, ahol bármilyen napállás mellett, mindig azonos, monokromatikus (egyszínű) fény jelentkezik. Lényegében az igazi szentélyek, templomok ezek, hacsak nem csak turista látványosságnak szánták…
Ezért, pl. a görög Pergamoni szentélyben tapasztalhatóan, ilyen módon megvilágítva, és a fénytörés hatásaiban, azaz itt trónolt Zeusz szobra, és az Athéni Akropoliszon itt állt Pallasz Athéné is.
De nemcsak a görög, vagy az egyiptomi kultikus, és építkezési rendszer, hanem még az ősi kelta és az ősi kínai, sőt az azték és inka, azaz még a maja rendszer is pontosan ugyanezeket a paramétereket mutatják. Az átfedések több vonatkozásában azonosak ezekben a kultúrákban is. Az átfedéseket elsődlegesen a színhasználat és hatásaiban, továbbá a rezgésnek a hatásaiban értem.
A tanulmányomban azonban megmaradok kizárólag a görög és az egyiptomi modelleknél, nem bonyolítva a többivel az értelmezést. A görög és az egyiptomi kultúra inkább ismert általában az emberek előtt, mint a többi, ez is alátámassza e célkitűzést.
Tehát a görögök a hatásokat felismerték, és egyben alkalmazták is, miként a kínaiak, vagy az ókori egyiptomi fáraók kultikus papjai is, ugyanakkor érhetetlen az számunkra, azaz számomra, hogy ezt ma miért nem alkalmazzák így a templomépítészetnél, és az akusztikai behangolásoknál eleve a tervek elkészítésétől kezdve.
Azaz miért felejtődött el, mert jelentősége elvitathatatlan, még ha azt el is nyomjuk. Úgy hogy van még mit tanulnunk a régiektől, az ősi szabályok, és szabványok alkalmazása iránt, a modern templomépítészeknek, mérnököknek is... De, a hangmérnököknek is…
A mai modern templomok nincsenek sem az univerzum, sem a teremtés, sem a föld biológiájára „ráhangolva”, sem építészetileg, sem akusztikailag. Ezért nemcsak kultikus szempontból, hanem akusztikai és optikai szempontból is hiányosak.
A Fekvő prizmának óriási előnye, hogy ebben a felépítésmódban, az elektromágneses és a mechanikai rezgések rezonanciája egybeesik. Tény, hogy ezek a templomok tehát nemcsak szépek, hanem kiváló akusztikájuk is van. Következésképp a bennük megszólaló hangok hangzása még a rosszabb hangszerhangzásnál és éneknél is igen jó és szép a többi temploméhoz viszonyítva.
A ma is álló katedrálisok és bazilikák, de általában a régi templomok, ennek ismeretében épültek és jól funkcionálnak, működnek.
Amíg a piramisok évente egy – két alkalommal, és csak a kiváltságos személyek számára hozhattak szellemi megdicsőülést, addig pl. a görög templomokban, hosszabb időszakokon át nagyobb tömegek is részesülhettek már a szellemi felemelkedés élményében.
Ez azonban kívánatos és egyben előnyös is volt, ugyanakkor sosem volt olyan hatásos, mint a piramisokban, de mégis célszerűbb volt, az általános intelligencia igénye, és annak növekedése miatt. Mert sok ember szeretett volna az áldásokban részesülni, az egy két kiváltságossal szemben (pl., mint a Fáraók).
Fontos azonban azt megjegyeznem, hogy a régiek tehát fel is ismerték azt, hogy a templomépítészet lélekformáló és intelligencianövelő hatása mellett, az Isten és ember közötti híd szerepét is betölti, azonban nemcsak lélekben és „elméletben”, hanem inkább kifejezetten gyakorlatban és a valóságban.
Ehhez szükségszerűvé vált, hogy kapocsként, az építészetbe is bevonják, azaz, mint megfelelő és pontos méretezéssel, csak, és csakis így lehet, azaz szabad templomokat és utólag már nem piramisokat építeni. A mai felhőkarcolók és kisebb épületek építéstanilag rezonanciatorzító, következésképp biológiaroncsoló hatásmechanizmusokkal rendelkeznek. Hiába földrengésállók…
Azonban nem véletlen tehát, hogy a piramisok közelében, a kizárólagos egyetlen, vagy kevés számú és következésképp nagyhatalmú Istenről szól, más területen pedig az úgynevezett „dolmen” – modell környékén, viszont sok, de kissé gyarlóbb természetű félistenről beszél a mitológia.
(A „dolmen” rendszernek is viszont értelemszerűen az az alapja, és egyben az ősi szálakból fakadó eredete is, hogy a kizárólagos egyedüli Isten képre épül, és csak utána válik szét a történelemben, és az emberi gyarlóság folyamataiban a sokféle istenképre…)
A köznép kulturáltsága, műveltsége, elismerten a „dolmen” – típusú szentélyek körül élőknél a legnagyobb. (Pl.: ókori görögök, indusok, kínaiak stb.) Ugyanakkor az Isten és ember közötti kapcsolatot az ember szintjére degradálták le, a hierarchikus (egymás fölé és alárendelt) alapon. Következésképp a normális istenkép már szétesett, és ez kihatott az általános hitéletre, és gyakorlatra is.
A lélek továbbá a sugallat hatásai azonban a teremtéstől, egészen napjainkban is változatlanul jelen vannak, mind az embertől az Isten felé, mind pedig az Istentől az ember felé. Ez olyan tény, amely pro és kontra, azaz, ma már tudományosan is igazolt tézis.
Mindenképpen meg kell tehát vizsgálnunk és céljainkra használható elemeit fel kell tárnunk, és felhasználnunk az orgonahangzásunk teljességébe az imént megjelölt lélek és sugallati hatásokat az átélésünk és Istennel történő kapcsolódásunk teljesebbé tételéhez.
A LÉLEK ÉS A SUGALLATI HATÁSOK, REZONANCIÁK MODELLJEI
A lélek és sugallati hatások gyakorlati modelljeit, tapasztalatait részletezem Albert Einsteinnél és Messingnél.
A zenei teljességhez, és annak térérzékeléséhez hozzátartozik a hangban az eltelt idő, a biológiai hatásokban a léleknek a színkép érzékelése és a gondolat tárgya is. Einstein és Messing különös kísérletet folytatott le, és annak eredményeit közre is bocsájtották.
Mivel az ember áll a középpontban, mindenképp szólnom kell magáról az emberről is, azaz annak rezonancia biológiájáról, és az úgynevezett „idődimenziók” hatásairól, továbbá az álom birodalmáról is. Ugyanakkor az úgynevezett „szivárványhídról „és a fény kapujáról is. Azaz, megjelölöm a pontos elemzéseket, tudományos tapasztalatokat, ami nemcsak elmélet, hanem ténylegesen átélhető tény és valóság ma már.
Közismert adat az, hogy a biológiai meghatározás szerint az emberek, többnyire 20 Hz – től 20 kHz – ig (20 000 Hz) hallanak. Ez viszont csak egy átlagolt adat, az érzékelhető tartomány egyetlen ember szempontjából is jelentősen változik a kor előre haladtával.
Általánosan elfogadott adat az a tény is, hogy csecsemőkorban ez az érzékelési tartomány jóval szélesebb is lehet (főleg a magasabb hangok irányában). De a korral, és a hallócsontok elmeszesedésével az alsó és felső küszöb, azaz az érzékelési határ mindig közelebb tolódik egymáshoz, vagyis szűkül az érzékelt hangok tartománya.
Azt azonban leszögezhetjük, hogy az átlagember érzékelési tartománya, valahol a ~30 Hz alsó és a ~12000 Hz felső tartományon belül, a nagy általánosságban mindenkinél biztosan fennáll. A továbbiakban kérdés az emberi agy átlagos érzékelési tartománya.
Az emberi agy működéséről még nem sokat tud ugyan a tudomány, annyit azonban leszögezhetünk, hogy az emberi agy részeinek szerkezeti kapcsolódásában és annak normális működése esetén, minden embernél nagyjából azonos paramétereket mutatnak. Ez érvényesül a nem tudatos, tehát a tudatunkon kívüli általános agyműködésekre is. Értve konkrétan a tudatalatti agyműködésünket is ez alatt. A tudat alatti agyműködés már többnyire átnyúlik a kvantumfizika és a káoszfizika területére, hídként a tudatosból.
Azonban mindig vannak ettől az általánosságban egyformától, mindig eltérő működésű agyak is. Ezek képesek még a káoszfizika, azaz a paranormális, a megszokottól eltérő jelenségeket is produkálni. Ezeknek az agyaknak a vizsgálatára nem térek ki, mert nem része az orgonaépítészet és a hang/rezonancia tanulmányelemek elemzéséhez és annak a megértéséhez.
A mi céljainkra a vizsgálat tárgya, csak az átlagember tudatos és nem tudatos agyának működése, a hangoknak és rezgéseknek a hatásaiban. És az agy, mint vevőoldal kiértékelőjének működése, annak legalább részleges és vázlatos működésének megértése.
Vegyük először a tudatos agyat vizsgálat alá. Ez a fizikai valóságában és működésében már ismert emberi agy. A modern orvostudomány elemzi a részeit. Ennek több érzékelő alkatrészei között, az agynak része, az érzékelő és egyben továbbító szerkezetünk, azaz a szem mellett, az emberi fül.
Számunkra a fül és az agynak a vizsgálata, és céljainkra megértése a legfontosabb.
A fül, önmagában is egy igen összetett funkciójú érdekes szerkezet. A szem még bonyolultabb. Természetesen e szerveken kívül több más szervünk igen bonyolult és összehangolt működése is az érzékelésünknek a része. Az agy érzékelésében, azaz, a tudaton kívüli érzékelésünkben, viszont a kvantumpályáknak már kiemelt és elsőrendű szerep jut.
A kvantumfizika tud csak magyarázatot adni a tudatalatti agyműködésünk szerkezetére és felépítésére is. Többször is kiemelten megjelöltem már azt, hogy bizonyos mértékben a működése, már átlép a káoszfizika területére.
A tudatalatti agyműködésünk mechanizmusának modellezésére az idődimenzió színességének érzékelése az egyik legalkalmasabb értelmes eszköz.
A tanulmányt olvasónak én is ezt használom fel.
Természetesen többféle más modellezési formák is léteznek…
Fontos kiemelnem, nemcsak a hallható hangrezgéseknek az érzékelésére, és az információ agyba juttatására képesek a szerveink, (fül, szem stb.) hanem kifejezetten a nem látható, és a nem hallható rezgések érzékelésére és továbbítására is ezek képesek. Mindezeken túl természetesen a térérzékelésre, látható fény és színeinek érzékelésére stb., - re is elsődlegesen alkalmasak.
A tudatos agyat, és annak működését általánosan a mindennapjainkban bárki láthatja, megtapasztalhatja és megélheti akár önmagán akár embertársait is figyelve. Akár a tanulásban, akár az információk és a tudás használatában stb., is és az élet számos más területén.
Egyénenként azonban már nyilvánvalók lehetnek az eltérések. Ez adja meg az egyediségünket, amiben különbözünk egymástól. Az egyéni különbözőségünk nemcsak a tudatos állapotunk és helyzetünkben áll fent, hanem a tudatalatti megnyilvánulásainkban is.
Azonban a nem látható, azaz a nem tudatos agyunk általános hatásai, és élettana/működése hasonló minden embertársunknál, azzal a különbséggel, hogy erről a területről a biológiánkban még szerényebb a tudományos ismeretünk és adatainknak a halmaza. Így csak a már lejátszódott folyamatokat és rögzített tapasztalatokat tudjuk céljainkra felhasználni. Para jelenségek, káoszfizika stb.
Ezeket a tényeket és tapasztalatokat a tudomány viszont már igencsak kétkedéssel és erős fenntartással fogadja, ráadásul a klasszikus fizika határait és szabályait átlépve működnek már a káoszfizika területén.
Szakágak szerint ide tartoznak jelentős mértékben a tudatalatti agyi működések szakterületei, és tudományágai is, mint a pszichológia agyi para jelenségek tudománya, az emberi lélek biológiájának tudománya stb., stb.
Számunkra a nem tudatos agy működésének ismerete a miatt fontosabb, mert az emberi lélek biológiájának és tudományának szakterületébe tartozik a lelki sugallati színek és a Szentlélekkel történő híd és kapcsolódás a rezgések és hangok általi előidézése.
A tudatos agyunk ismeri a zenei hang és az ahhoz tartozó ismereteknek, a klasszikus fizika által feltárt szinte valamennyi részét, vagy ha nem ismernénk, igen széles irodalom áll rendelkezésünkre a tudásanyag átolvasására, megszerzésére és megismerésére.
A nem tudatos agyunk használata, viszont nem ismert, és nem is terjedt, azaz nem is terjedhetett ez által el sem a zenekultúrában, sem a tudomány egyéb más területein sem. A nem tudatos agyunk stimulálása és működtetése ma kevésbé ismert a pl. a zenében.
Tudni kell azt a tényállást is, hogy a nem tudatos agyunkkal tudunk kiszabadulni pl. a jelenlegi háromdimenziós térérzékelésünkből, és így a nem tudatos aggyal tudunk csak másik dimenzióhatások alá kerülni, majd onnét a jelenlegi dimenziónkba visszatérni, érzékelve nemcsak a különbséget, hanem annak különleges hatásait is. A gondolat és a fantázia már ezeken a modelleken nyugvó.
A nem tudatos agyunk stimulálása és működésbe hozása az ember természetes biológiai szükséglete, az a génjeinkben és a DNS láncaink működési rendszerében is megtalálható. Tetten érhetjük pl. az álom és a ráérzések, megérzések területén is, miként azt már a káoszfizika is alátámasztja a mindennapjainkban, azaz, mint megmagyarázhatatlan és kifejezhetetlen jelenségekként.
A nem tudatos agyunk stimulálása a hang, zene és a rezgések területén, viszont érthetően normális velejárója a biológiánknak.
Például a hangokkal, a zenével, érzéseket, érzelmeket akár kismértékben és nagymértékben is előidézhetünk a pszichénkben. És a tudatalattinkban is. Vajon mely hangok, rezgések ezek? És hogyan kelthetők, a hatásai vajon milyenek? Pláne az orgona hangzásában, hogyan tudnánk ezt úgy előidézni, hogy egészségünk és értelmünk tökéletes átélésben részesüljön…
Elsődlegesen leszögezhetjük, hogy a frekvenciák a zenében ismert oktávszakaszai, különféle, úgynevezett tudatos és egyben nem tudatos hatásokat keltenek az agyunkban, és az érzelmeinkben is. A tudatosat ismerjük, az érzelmek hatásait már kevésbé, a nem tudatos hatásokat, viszont ma még a tudomány nemcsak nem ismeri, hanem a káoszfizika elemeire tekintettel, azt elveti.
Az oktávszakaszok magassága, dinamikája, és az ezen belül elhelyezkedő hangok és azoknak rezonanciái, és egyben egymásra hatása (konszonancia, disszonancia stb.) mindenekfelett meghatározó. Attól függően, hogy mely oktávszakaszból szólalnak meg hangok, és hangzatok együtt, vagy külön az adott hangszeren.
A zongora hét oktávszakaszán kívüli rezgések, viszont a stimulálás általános gyakorlatából épp a nem hallható tartományai miatt eddig mindég kimaradtak, és épp időszerű azok ismételt alkalmazása, mert nemcsak az érzékszerveink tudják ezeket a rezonanciákat még érzékelni és az agyunkba továbbítani, hanem biológiánknak is igen szerves és nélkülözhetetlen része.
Itt inkább az alfa és a béta hullámokra gondolok. Az alfa és béta hullámok hatása ma már ismert, és tudományosan is alátámasztott tényállásokon alapszik. A növényzet frekvenciája, amely az embert is a zöld színeivel nyugtatja ~10 Hz – en rezeg, miként a földi légkör frekvenciája is ugyanez. Továbbá az a körüli frekvenciáknak is hasonló a hatásuk.
Minden testnek van egy úgynevezett belső frekvenciája, így az emberi szerveknek, testrészeknek is.
Például a fej, 3 – 6 Hz, az agy 6 – 8 Hz, a szem, 16 – 18 Hz, stb.
A többi szervek rezonanciájára itt most nem térek ki, bár hatásuk a pszichénkre ugyancsak nem elhanyagolható.
A fenti frekvenciák jelentősége több mint fontos! És vajon miért?
Az anyag, és egyáltalán a testek, mindenkor igyekeznek a velük közölt rezgéseket felvenni, és azok önmagukban valamiképpen vagy csillapodnak és elnyelődnek stb., vagy kisugározzák, de valamilyen mértékben önmaguk is mindenképp rezgésbe jönnek.
Olyan ez a hatás, mintha egy teljesen sótlan ételbe, sót teszünk, hogy ideálisan finom és jó íze, zamata legyen. Ha sótlan marad, vagy épp túlsózzuk, ehetetlenné és ízlelhetetlenné válik, sőt súlyos esetben a túl sok só mérgező hatásúvá válhat az ételben.
Hasonló hatású a rezgés is a testekre és az anyagra is. Számunkra pl. az, az egyik nagy feladat, hogy az adott rezgés, vagy rezgések amplitúdóját és dinamikai erejét, jól állítsuk be a templom teremhangzásába. Természetesen, ezen kívül sok más egyébnek is eleget kell tennünk ahhoz, hogy minden elvárás és kritériumnak megfeleljen az elérendő cél.
Az emberi szerveknek a rezonanciaközlés (a hallható és a nem hallható infra, és ultrahang is) akármilyen kicsi erejű is az, mint valami rezonátor önmaga is rezonanciába jön tőle a szervezetünk, és az idegrendszerünk is. Akár tudatosan, akár tudat alattiban érzékeljük is azt. Az érzéseinkben, érzelmeinkben, és fizikai, fiziológiai hatásaiban ezt bármikor tetten érhetjük, már e háromdimenziós érzékelésünkben is. Azonban ez nem mindig tudatosul…
A felvett rezonanciákkal attól azért nem kell rettegni, hogy kiszakad az agyunk a helyéről, ugyanakkor, ha huzamosabb ideig és túl erősen kapjuk ezeket a rezgéseket, akár káros, vagy akár hasznos is az, az adott szervre vagy szerveinkre, magyarázható az idegrendszeri fáradtság, fejfájás, hányinger és a rossz közérzet, melyet ilyen hangok, rezgések hatására tapasztalhatunk.
A kipihenés is e miatt szükséges, mindenkor és rendszeresen az életünkben.
A nem tudatos agyunk érzékelésében viszont többnyire a kellemes közérzet és hatások kelthetők, és maga az agy (és önmaga a gondolkodó és tudatos ember, a változtatni akarásával a helyzetén, körülményeiben és életviszonyaiban stb.) is ennek a kipihent, vagyis nyugalmi állapotnak az elérésére törekszik.
Az álom és az idődimenziók síkja, azonban már, már kvantumfizika és az Einsteini relativitáselméletnek a tárgykörébe tartoznak, de itt már értve az ember biológiájának a mélyérzékelésében a relativitáselméletet.
Az álom, az idődimenziók, a sugallati, továbbá a fizikai testen kívüli állapotok mind, mind teljes mértékben ide tartoznak.
Vannak emberek, akiknél ennek érzékelése igen kifinomult, de általában mindenki képes érzékelni ezeket. Csak az lehet, hogy el van nyomva, vagy csak részlegesen fejlődött ki az élete folyamán.
Álláspontom szerint, az álom érzete és annak átélési lehetősége, éber állapotban is előidézhető. Ennek része, többek között a tér és az idő dimenzióhatása is. Az idő, mint fogalom az ember számára elvontnak tűnő, nem megfogható meghatározás.
Az idő, attól függetlenül, hogy mi csak így érzékeljük, bármennyire furcsa, egyáltalán nem egydimenziós. Az iskolákban belénk nevelték, hogy az idő fonalát egyfajta számegyenesként, vagy vonalként kell elképzelnünk. Fel sem merült senkiben, hogy az idő fonala, talán mégsem egyenes vonal, ráadásul a többdimenziós színes idő fogalmáról nem is beszélve.
A hosszú, egyenes vonal, mint egydimenziós időérzékelés, (akár tekinthetjük azt spirálisnak is,) az emberi lét egyik velejárója és nem kikerülhető, és nem mellőzhető része. A részecskefizika és a kvantumfizika, viszont magyarázatot ad a többdimenziós időérzékelésünk működésére.
És annak a helyes értelmezésére is az ember biológiájába beillesztve. Benne a hallás és zeneérzékelésre is. Az alábbi modellek és példákkal érzékeltetem és alátámasztom állításomat.
Az általunk már eddig megismert, és feltárt tudományos jelenségek alapján, nyugodtan feltételezhetjük, hogy az idő színes és többdimenziós is lehet. Ráadásul az Einsteini téridő dimenzióitól eltérő formában, már mi is bármikor megérezhetjük és megtapasztalhatjuk a mindennapjainkban érzékelve azt a többdimenziós időt, amit Einstein a téridőről kifejtett elméletében feltárt.
A relativitáselmélet és a speciális relativitáselméletet én már nem elméleti síkon bizonyítom, hanem valóság, mi magunkon és környezetünkön megélhető gyakorlati valóságként. Szerintem itt is csak figyelni kell a legapróbb részletekig az analizálásunk tárgyát, és az elemzés feltétele a gyökerek gyökeréig történő tudományos bizonyítás felállítása, és egyben természetes megélése.
Nagyon jó példa erre esetünkben az álom tényének létezése és érzékelése, és pl. a különféle meditációs formák. Ám ide tartozik az alfa és béta hullámok hatásmechanizmusa is. Az alfa és béta hullámok tartománya, viszont épp az orgonahangzásunk része.
Az idődimenzió és hatásainak elemzése az orgonaépítészetünk hangolása és a zenénk előállításában, épp a nem tudatos agyunk működtetésében érhető tetten, amikor ezekkel a rezonanciákkal egy másik érzékelési és élménysíkra repítjük, azaz inkább helyezzük a hallgatót.
A sugallati rezonanciák és érzékelésünk színessége e más élménysíkok színességének milyenségében, különlegességeiben rejlik.
Az idődimenzió megértését tetten érhetjük mindenkor abban, amikor a pihenésünk közben álmodunk. Itt az agy és a téridő kvantummechanikája az agyi idegpályák kvantumfizikájában keresendő. Természetesen az agy és a biológiai szerveinknek pihenésével is ezt összekapcsolva teszi az emberi szervezet.
Az álmát mindenki maga generálja, gerjeszti, kinek-kinek az intelligenciája, érzésvilága, élményszintje és külső/belső hatások tudatos és tudattalan síkon történő temérdek adat, és információ összekapcsolódásaival. Így álmaink lehetnek ijesztőek, és igen szépek, továbbá szinte valósághűek is. Furcsa, de még álmunkban is tudunk gondolkodni, és tudatosan az értelmünket irányítani.
A tudatalattinkkal is meg lehet érttetni és tanítani, hogy pl. a szörny csak azért ijesztő, mert a pszichénk azt gondolja, hogy ijesztő.
Ha pl. ébren „gyakoroljuk” vele az álmot, tudatosan „gondolkodva”, kedves, szerethető dolgokká alakíthatjuk át vele, és könnyen kezelhetők ezek a nemszeretem álmok is. Ráadásul azt is megtaníthatjuk az elménknek, hogy ki a főnök, ugyanis az álmunk képeit is mi magunk hozzuk létre, csakúgy, ahogyan ébren is saját magunk alkotjuk a gondolatainkat, gondolataink képeit is.
Amikor egy zeneművet hallgatunk, azt a gondolatainkkal és a fantáziánkkal, egyből és azonnal valamilyen mértékben és valamilyen szinten „elképzeljük”.
Azaz pl. képszerűvé tehetjük, érzéseket is társíthatunk hozzá, a hanghatásait is elképzeli az agyunk, hol is szólalhat vajon meg (pl. a barlang hanghatásai és visszhangjának élményérzete, holott egy rádióból vagy épp egy kisebb hangversenyteremben szólal az meg) és az ébrenléti álom, fantázia és képzelet síkjára terelődik figyelmünk és tudatunk.
Ekkor a háromdimenziós tér érzékelésünkre történő figyelmünk részlegesen, vagy akár teljes mértékben kikapcsolhat, és csak arra összpontosítunk, amit hallunk vagy látunk stb. Természetesen csak akkor, és abban az esetben, ha átélésünk és fantáziánk teljes mértékben „áthangolódik”, leválik a külvilágról.
Az orgonahangzásnál ugyanez áll fent, akár odahaza a rádió vagy hangszórón keresztül, vagy épp a templomban élő egyenesben, azaz valóságosan halljuk az orgona sípsorait, annak legkülönfélébb hangzás és rezonancia hatásait.
Bizonyára mindenkivel megesett már, hogy olyat álmodott, ami később megtörtént vele, vagy épp hozzátartozójával, esetleg valósággá váló eseményekben emlékezett vissza álmára. Vagy valami, amit látott, bizonyos idővel az álma után, úgy tűnt mintha átélte volna már ezt az élményt. (Sőt felébredése után azonnal, mintha nem is ebben a világban volna, „mielőtt észhez térne”…)
Így tehát könnyen lehetséges az, az eset, (és a mi háromdimenziós síkunkban már el is tudjuk ezt így képzelni), hogy amikor az ember álmodik, vagy tudat alatti állapotban van, már azonnal érzékeli is a többdimenziós időt.
Még akkor is állítom ezt, ha a mai tudomány és a pszichológia az álmot, az emberi agy feszültség levezető és feloldó funkciójának és szerepének tudja elsődlegesen be.
A lélektan és az emberi pszichológia ma még elvontnak tűnő és az orvostudomány feltáratlan területe ez az agykutatásban és a biológiai kvantumfizikában. Amely szerintem szervesen kapcsolódik az általános relativitáselmélet kvantumfizikája és részecskefizikájának részletes ám ma még kevésbé ismert feltárt tudományához, és az Einsteini téridő elmélet mechanizmusához.
A fantázia, a képzelet gyorsasága, a gondolkodás, amellyel a pillanat töredéke alatt a gondolatainkkal az univerzum egyik végén gondolkodunk valamiről, majd az idegpályáink segítségével a pillanat töredéke alatt átváltunk bármi másra, vajon minek tudható be.
Az álmaink szárnyán pl. képtelennek tűnő események is történnek, majd az egyik végletből a másikba, (mint különböző eseményszinteken át, érthetetlennek tűnő időegységek érzékelésébe) repít agyunk. Szűk hasonlattal, a filmek is ezt teszik velünk…
Ha úgy tetszik, érthetjük ez alatt azt, hogy az idődimenziók egyik pontjáról, a másikba lépkedünk át. És az, az érdekes, vagy inkább különleges ebben, hogy az álomból felébredve, pillanatok alatt visszatérünk a mi ébrenléti idő és tér dimenziójába.
Van olyan, és ez minden emberrel megesik az élete folyamán, amikor úgy tűnik a hirtelen felébredésünk alkalmával, hogy nem is tudjuk, hol is vagyunk, azaz, az álom idősíkján e még, avagy a „valóság” idősíkján az úgynevezett e világba léptünk e már át.
Pontosan kifejezve, álmodunk e még, vagy már ébren vagyunk e. Ezt a szaknyelv ébredező félálomnak is hívja.
Vagy más példával élve, a tudatos ébrenlétünk esetében, az „elmerengésünkből” a szárnyaló fantáziánk és gondolatainkból elmélyedve, váratlanul kizökkentenek, és megzavar valami, azaz, az e világ valóságába zuhanunk vissza, vagy inkább kell visszalépnünk a fantázia és a képzelet/gondolkodás világából.
Az idődimenziók színességét viszont abban érjük tetten, hogy az álmaink, a megérzéseink, és a testen kívüli állapotok dimenziói már más, más vetületet tartalmaznak, miként azt a mi háromdimenziós érzékelésünkben érezzük.
Hasonlatos ez a felpörgött filmszerű eseményeknek a pillanat töredéke alatt lejátszódó sokaságához, amelyben az eddigi egy vonalként jellemzett idő és eseménysíkunktól eltérően, akár párhuzamosan zajló más, más eseményeket, teret, és időtartamot is érzékelni és értékelni tudunk.
Párhuzamos egyidejű folyamatok egyszerre történő elemzésébe, és abból történő továbbfejlődésre, többnyire csak a biológiai kvantumpályák képesek.
Einstein a téridő görbületére is alkalmazta (ráadásul tudományos alapokon) ezt az érzékelési síkot.
Vélem, hogy a téridő görbületén kívül más idődimenziók is léteznek, hiszen az Isten az embert ennek érzékelése mellett, ezek értékelésére is alkalmas agyi képességekkel teremtette meg. Nem viccből került az a tény is pontosan feltárva a tudomány által, hogy az agyunk, a saját teljesítményének és annak a kapacitásának képességét és lehetőségét is csak, egy részében használja.
Az Isten már a teremtésben is képessé tett arra mindnyájunkat, hogy a földi létünk után a Mennyeit is használni tudjuk. Ráadásul a Szentlélek és a sugallat szárnyán, a bűn alá rekesztett evilági földi létünkben is lehetőséget teremtett arra, hogy vele beszéljünk, vagy valami módon kommunikáljunk, kapcsolatot teremtsünk vele.
Amivel még így a bűn alá rekesztett gyarló emberi természetünk állapotában is, és a bűnös létünk ellenére is kapcsolatba léphetünk a teremtővel, ha egyáltalán akarunk. Tehát ha egyáltalán akarunk! Így a bűn tengerében a kegyelem által, még ez a kapcsolatteremtési híd és lehetőség is a rendelkezésünkre áll a lélek és az idődimenzió síkjain.
(Vannak tudományos elméletek és vélekedések arra is, amelyek a testen kívüli állapotokat, melyben az alany látja saját önnön testét az agy oxigénhiányára és az erős CO telítettségére, következésképp annak mentőreakciójaként jelentkezik.)
De ez a feltételezés nem állhat meg, ugyanis folyamatos lélegzés esetében, nem e miatt kerül sor a lélek testből való kilépésére!
A klinikai halál vagy fulladás állapotának esetében, talán igazolódhatna ez a vélekedés és szakvélemény felállítása. Ám ez egyből megdől, ha az ébrenléti tudatos állapot, vagy az egyébként egészséges lélegzés folyamatában keletkező és így létrejött testen kívüli állapotokat, azaz élményeket és idődimenzió érzékeléseket-átéléseket vesszük alapul.
Amikor álmodunk, és az agy „dolgozik”, levezetve a mindenkori érzékelésünk síkjára a dimenziók élményhatásait, nincs se oxigénhiány, sem többlet CO telítettség, de még baleset és klinikai halál állapota sem. Kétség kívül, a klinikai halál állapotában a biológiánk és a szervezetünk valóban vészreaxiókkal kísérel meg „egyensúlyt tartani a végletekig”, de a káoszfizikával alátámasztott dimenzió átlépések a térérzékelésünk síkjából, az ébrenlét és egészséges oxigéndús állapotban miért történhet meg?
Kétség kívül a miatt is van alapja az eddig taglalt fenti téziseknek, mert soha meg nem látott képek, hangok kerülhetnek álmaink alatt a térérzékelésünkbe. Ugyanakkor számunkra a még meg nem történt és fel nem fogott események is érzékelésünk közelébe kerülnek. Az érzékelés közel képessége minden embernek, a maga genetikája alapján megvan, csak kinek, kinek eltérő mértékben.
Vegyük példának a próféták és az apostolok, a szentek álmait, látomásait, amit emberi szóval és érzésekkel kifejezve leírtak nekünk, mint Isten szavát és üzenetét a saját szavaik és kifejezésmódjuk alapján. Amire épp maga a dimenziók felett álló Isten a sugallatával befolyásolt és irányított.
Vagy vehetjük példának épp Jézus, a megváltónk feltámadásának valamennyi és csodatetteinek az eseményeit leíró indíttatásokat, amiket az apostolok leírtak. Jézus olvasni tudott az emberi lélek gondolataiban, miként az Atya is olvas minden ember lelkében, és még a gondolataiban is. Amit mintegy képmagnóra rögzíti a szavainkkal és a cselekedeteinkkel együtt. Ítéletkor ezt vizsgálja meg.
Így történik meg, hogy pl. előre megjelenítődhetnek az agyunkban és az álmaink szárnyán olyan idődimenzióban lejátszódó események is, ami a fizikai valóságban talán nem is léteztek soha, és nem is láttuk még eddig életünkben, és megláthatjuk, hogy a későbbiekben be is következhetnek. Akár részben, akár teljes egészében lejátszódva, szinte ugyanúgy, ahogyan azt megálmodtuk.
Tehát én, az idegsejt biológia és a kvantumfizika határain túli káoszfizikai érzékelési dimenzióiban látom a rejtély megoldását.
Kulcsaként pedig az idődimenziót jelölöm meg. Az idődimenzió működése konkrét valóság, hasonlóképpen működik, mint az időspirál. Néhány tudós, filozófus, sőt sci – fi író is úgy képzeli el az egydimenziós idő vonalát, mint egy véget nem érő vonalat, és szabályos spirált. Több elemében és értelmezésében magam is ezt vallom. Einstein a kiegyenesített időspirálban gondolkodott.
Ma az idődimenzió értelmezése a részecskefizika és a káoszfizika talán legelvontabb része.
Alátámasztani látszik a tudomány által is ez a vélekedés, a csillagoknak a makro fizikájában is, amelynek részei fellelhetők tudományosan nemcsak a feketelyuk elméletekben, hanem a mi háromdimenziós világuk ehhez kapcsolódó, modell hasonlataiban is. Az emberi gondolkodás és az agy idegpályáinak részecskefizikája, a káoszfizikába átlépve hűen tükrözi e modell működését.
Ha ez így van, könnyen kerülhet az általunk érzékelt idő két távol levő pontja, számunkra egymáshoz igencsak közeli pontjához, és ez által, azaz egyben máris eljuthatunk a többdimenziós idő érzékeléséhez is.
(Pl. a spirál sűrű menetei is igencsak közel vannak egymáshoz, pedig többnyire csak egyetlen vonalból áll.)
Az orgonazenével, éber állapotban történő tudatalattink stimulálásával, azaz az ébrenléti állapotunk fenntartása mellett, az álom síkjára és szintjére emelhetjük tudatunkat, összekapcsolhatóvá tesszük a Szentlélek sugallatát az emberivel.
Az alfa és béta hullámsáv erre kiválóan alkalmas.
Amikor álmodunk, vagy az agy tudat alatti állapotában olyan eseményt érzékelünk, ami később valóban megtörténik, akár még részben is velünk, könnyen lehet, hogy valós időfonalunk jelen pontjából kilépve, a térbeli sokféle, többdimenziós időbe is átléptünk.
A jelenlegi háromdimenziós térérzékelésünkben (azaz, a jelenlegi háromdimenziós tér, és idődimenziónkból átmenetileg kilépve más dimenzió érzékelésébe a tudaton kívüli állapotunkban) érzékelni tudjuk a valós idővonalunk egy jövőbeli pontját, még a jelenlegi esemény horizontokat is átlépve.
Az érzékelésünkben a valós idővonalunk (a jelenlegi, amiben vagyunk és élünk) egy későbbi, azaz jövőbeli pontját így érzékelve, az akkori eseményeket már most is megélhetjük. A valós és a jövőbeli pontok eseményei és metszetei a többdimenziós térben és időben közel eshetnek egymáshoz.
A metszeten van itt a hangsúly, ahol találkozási pontok, következésképp energiák és erők keletkeznek.
Példaként megjelölhetem a rádiófrekvencia fix több millió Hz-es állandó stabil, ha úgy tetszik folyamatos vivőfrekvenciáját, a hanghullámok jóval kisebb frekvenciájú modulációjával történő formálását, ugyanis itt is metszetek történnek és keletkeznek.
Ezek a metszetek az élővilágra önmagukban nem károsak, ráadásul egyáltalán nem vagy csak alig mérhetők.
A villamosmérnökök, és a szakemberek, szinte mindegyik kivétel nélkül azt állítja, hogy ezeknek káros hatása nincs az általános biológiára még az átjátszó és az adótorony közelében sem. Itt is, mint mindig, a dinamika, az erő és energiák nagysága a mérvadó.
Természetesen a közelségen nem azt értem, amikor a rádió, vagy televízió adótornyának, vagy épp egy magasfeszültségű légvezeték közvetlen közelségében, azaz néhány száz méterén belül mérjük és érzékeljük a káros hatásait, hanem mintegy 500-600 m távolságon túl. A teljesítményt hordozó nagy energiájú adók, légvezetékek környezete, tehát valóban veszélyes lehet.
Én ezt nem osztom, ugyanis minden hatás erősítés, és dinamikafüggő a metszetekben.
MIÉRT? (A rádiófrekvencia, és benne a hang, vagy épp akár a képfrekvencia, igencsak gyenge jelét, több ezer, vagy épp több milliószoros erősítéssel, nemcsak a hallható, vagy épp látható kép dinamizmusára alakíthatjuk át a rádióval, televíziókészülékkel.
Hanem, azt további teljesítményerősítő készülékeken keresztül, már fizikailag is munkát végző, akár már dinamikájában romboló erőkké is lehet erősíteni. Természetesen erre nincs szükségünk, azonban az elképesztően pici jel, tán nem is mérhető rezgésnek a hatásait, képesek vagyunk megfelelő átalakító készülékekkel, dinamizmusokkal szinte káros és pusztító erejűvé felerősíteni.
Éljek itt egy igen egyszerű példával, a konyhasó használatával, mint életszükségletünk igen fontos, nem nélkülözhető anyagával.
A kevés só ízesítő hatása nem nélkülözhető egy jól elkészített ételben. Ám túlzása, vagy épp hiánya ehetetlenné teszi az ételt.
Azonban ha a só túlzott mennyiségét még jobban megnöveljük, miként a metszetek vagy a dinamizmusok összeadódását érzékeltettem, mérgező és pusztító a hatás az eredménye, ha azt elfogyasztjuk. A rezgések és a rádióhullámok viszont jelen vannak mindenkor életünkben, tehát a hatásai alól semmiképp nem tudjuk kivonni magunkat. Elektromos áram nélkül élhetünk e?
Ha a hatások és metszetek összeadódnak, vagy akár azért mert oly sok metszet sűrűség történik egyszerre, és halad át egymás fölött azonos átfedésekkel és fázistalálkozásokkal, vagy épp akár kevesebb, de annál sokkal erősebb és hatalmasabb dinamizmusokkal, ebben az esetben, már mindenképp összeadódnak ezeknek erői, és az energiahatásuk is.
Ekkor keletkezik pl. elektro szmog, a fizikai test és az anyagnak a felmelegedése, sőt akár annak megégése, miként a nagyfrekvenciás mikrohullámú sütőben is történik stb.
A metszetek vonatkozásában továbbá az, az én álláspontom, hogy minden esetben energiák és erők hatásmechanizmusa történik, keletkezik, még a lélek és a gondolat, vagy épp a sugallati rezonanciákon is. Ezek azonban szinte semmiképpen nem mérhetők, és nem biztos, hogy egyáltalán közvetlenül érezhetők. És jóformán csak a végeredmény hatásait látjuk, azaz, tapasztalhatjuk meg.
Erre a tanulmányom további részében nagyon pontos modell példával szolgálok Albert Einsteinnél és Messingnél, a gondolati „erg” mértékegységének példázataival. De ismétlem, magában az emberi biológiában is mindég jelentkezhetnek ezek, akár még a gondolat szintjén is, mint metszetek és energiák. Az orgonazene hangzásaiban és hatásaiban e modellek, igen jól felhasználhatók.
Ezek a hatások, még a zene hallgatása, vagy épp előállítása (hangszeres játék) közben is mindenkor indukálódnak, keletkeznek. Nemcsak a légtérben a hangszórók által, hanem az emberi lélekben és a gondolatban is.
Az idődimenzió, a szivárványhíd és az éber állapotban keletkező tudat alatti hatások létrehozásában, a fentieknek tehát döntő szerepe van. Csak az éber állapotban keletkező tudat alatti hatásokkal tudunk, az idődimenziókba átlépni, és az Isten lelkével találkozni beszélni. Csak ebben az állapotban képes az ember a sugallati többlethatásokat érzékelni, és egyben értelmezni is.
A bonyolultnak tűnő elemzésem modellezéséhez és egyszerű bemutatásához, éljek egy hétköznapi példával.
EZT A PÉLDÁT ÉN ELNEVEZTEM „SÖVÉNYPÉLDÁNAK”.
Képzeljük el egy múlt századbeli kastély rendkívül jól ápolt hatalmas méretű, azaz igen nagy területű kertjét. Ebben a kertben, az ember számára igen magas (azaz több m magas) és igen sűrű, tehát nem átlátható széles zárt sövényekkel kialakított labirintusban lévő ösvényen haladunk előre. A labirintus kiterjedtsége olyan nagyméretű, hogy egész estig, abból biztosan ki nem tudunk találni.
A sövénylabirintus is, nagyjából a spirál rendszere és alakja szerint került kialakításra, néhol azonban fizikailag is átjárhatóan. Ám ezek az átjárók, igencsak ritkán és nehezen felismerhetők a sövényben, és azok is csak segítséggel…
Ráadásul sejtjük, hogy létezik a labirintusban nem is messze tőlünk egy, vagy több, másmilyen út, ahol nemcsak gyalog, hanem sokkal, sokkalta gyorsabban közlekedve, és rövidebb úton-módon, tán a gondolat gyorsaságával is közlekedhetnénk a célunkhoz.
Igen ám, de oda, azaz a másik párhuzamos ösvényekre, nemigen tudunk átmenni a mi háromdimenziós térérzékelésű ösvényünkről. Ráadásul a három dimenzióban kötött testünkkel, ha csak, abból valamiképp ki nem lépünk, még ha részlegesen is.
Így tehát e hasonlattal élve, lehetetlen kilépnünk az életünk és a testi épségünk veszélyeztetése nélkül e térből és dimenziónkból, amiben mi élünk. Elvben sérülés nélkül, nem lehetséges ez a másikba. Tehát kötve vagyunk a fizikai törvényeinkhez és terünkhöz.
Ahol nem láthatunk mást, csak kétoldalt a zöld sövényt, felettünk az eget, előttünk (és mögöttünk is) az utat. A háromdimenziós tér adott a sövény, az égbolt és a talaj térérzékelésében. Az út, amin állunk az idő vonala is lehetne, ha azon egyenletesen közlekednénk folyamatosan és megállás nélkül előrefelé.
Az Einsteini téridő, azaz a Speciális relativitáselmélet alapján azonban ezen az ösvényen lehetőségünk van visszafelé is, ám előrefelé is jelentősen felgyorsulva haladni. Ám ezt csak speciális módon tehetjük meg. Ez a mód az idő és a tér szerkezetének megváltoztatásával érhető el. Orgonaépítészetünkben és az orgonahangzásnak az előállításában azonban erre nincs szükségünk.
Az idő és tér szerkezetét nem kell megváltoztatnunk, de nem is tudjuk ebben a kötött állapotban. Azonban a rezgések, és hatásai dimenzióktól függetlenek a tudatalatti állapotban is.
Hirtelen meghalljuk, hogy egy ismerősünk kiáltozik nekünk a sövény másik oldaláról. A hangját ugyan valahol közelről halljuk, de tudjuk, ha el akarunk jutni hozzá, a labirintuson igen hosszú utat kell megtennünk.
Ekkor az egyenletes időben haladva véletlenül megpillantjuk a kertész létráját, amit a sövény mellett felejtett az ösvényünkön. A létrával el tudjuk érni a sövény tetejét, ha akarjuk, és ha felmászunk rá. (Létrára, nyilvánvaló hogy mindenki tud mászni…)
Ezt a létrát tekinthetjük az álomnak, sugallatnak, a tudat alatti állapotnak is, bizonyos feltételek mellett a gondolatainknak, meditációinknak is.
És épp esetünkben az alfa és béta hullámok infrahangos széles rezgéstartományának is az orgonazenénkben, amellyel eljuthatunk egy másik idő és tér érzékelési síkba. (Természetesen ehhez kell az ultrahang vagy a fényszínek jelenléte is)
A létrát azonnal felállítjuk a magas sövényfal oldalához, és felmászunk a sövényfal tetejére. Hasonlatosképpen a rezonanciák szárnyán és az álmunkban is az agyunk segítségével különleges tudati állapotba kerülhetünk. Erre alkalmas pl. a meditáció stb. is.
A sövényfal tetején már azonnal, és egyből más dimenziókban látjuk és érzékeljük a teret, az időt, és ugyanakkor egyből érzékeljük azt is, hogy ismerősünkhöz igen hosszú és a távolban már összemosódó útidő görbületekkel juthatnánk csak el.
A tudatos idősík és térérzékelésünkben ráébredünk helyzetünkre és egyben kötöttségeinkre. Holott ő csak pár méterre van tőlünk, igaz egy másik úton.
(A létrán állva, természetesen nem biztos, hogy át is tudunk menni hozzá, mert ha átmennénk, a létrát ott kellene hagynunk a mi ösvényünknél, és mi már nem valószínű ebben az esetben, hogy vissza is tudunk ugyanúgy mászni vagy épp szállni, repülni a létránkhoz.)
Miért? Érzékeltessem pl. a baleset példájával.
Amikor testen kívül vagyunk, pl. súlyos baleset esetén a klinikai halálban, akkor mintha a sövény tetején „mászkálnánk”, mint a háromdimenziós tér határán, és e sövény tetejével is modellezhető az idődimenziók és a téridő görbületnek a fogalmai.
Ebben az esetben már az ember idegrendszerének kvantum idegpályái, a biológiai teherbíró képessége, és annak regeneráló képessége, lehetőségei szerint, mintegy kötéltáncos viselkedik a biológiai élet és halál között.
Azonban törvényszerű, hogy a klinikai halál beállta után a test és a lélek már mindenképp szétválik egymástól. Úgy is mondhatnánk, az ember lelke már önállóvá válik ezután, és tovább létezik ugyan, de a működésképtelen testen kívül.
Véleményem szerint a Szentek és az elhunytak lelkeihez történő imádság, és kapcsolatteremtés, és a hatásai, valóságos tényállás.
Maga a Teremtő Isten is ezen a síkon lépett kapcsolatba a lélek erejével, a szentekkel és prófétákkal a sugallati hatásait is kifejtve.
Ilyen esetekben, az atomi és molekuláris részecskefizika törvényeinek megfelelően, a génjeinkbe beleplántált DNS és RNS átörökített folyamatok szintjén nemcsak molekuláris és atomi szinten, hanem elektron és részecskefizika bozonállapota lép működésbe. Azaz más dimenziókba lép át a lélek az emberi testből.
Ennek következtében már-már kilépnek a klasszikus fizika és a részecskefizika törvényei alól a psziché és a bioáramok részecskéi, és azok, a gondolatnál is gyorsabban átlépnek, épp a káoszfizika területére a viselkedésükkel és annak hatásaival.
Ekkor következik be a háromdimenziós test és a lélek szétszakadása, azaz szétválása. Kiemelem mindenképpen és megjegyzem, hogy az ember lelke Isten ajándéka a fogantatásától egészen a haláláig! A lélek nem hal meg, miként azt sokan, tévesen gondolják.
Azonban a sugallati rezgések érzékeléséhez megtapasztalásához, nem szükséges mindenképp a test és a lélek szétválása.
A sövénypéldánál maradva, életveszélyes baleset esetén, az emberi szervezet, és maga az emberi agy idegrendszerének részecskefizikája a fenti modellek szerint viselkedik.
És attól függően, hogy a sövény labilis teherbíró képessége hogyan tud megtartani bennünket, és leesünk e a példánkkal élve, léphet ki lelkünk más dimenziókba, vagy vissza „esünk” az evilági létbe.
Tehát a baleseti fájdalmat tetézi a lélek kiszabadulásának hiánya, nehézsége a testünkből, vagy épp annak elmaradása is.
Ez általában igencsak nem szokott kellemes lenni, ma már köztudottan az ezen átesett személyeknek a beszámolóiban is.
A baleset példájával élve, tehát kizárólag a szervezetünk és az egészségünknek a háromdimenziós teherhordó képessége, annak feljavulásának az esélyei döntik el, hogy a létrán visszamászunk e így a háromdimenziós terünkbe, és testünkbe, avagy átlépünk egy másik téridő görbület idődimenziójába. A klinikai halál 5 percének időtartama közben, ez végleg eldőlhet bármikor.
Tehát, a mi emberi biológiánk és életesélyeink lehetőségei, csak ezt teszik lehetővé, és csak ennyi időtartamban, a mi terünkben.
A tér és idő, itt, és az ilyen esetekben már igencsak felgyorsul, és a szivárványhídnak az érzékelése is, azaz a fizikai érzékelésünk, a tudatalatti is, és a lélek működése, a fény foton rezonanciáira pörög, gyorsul fel, miként az események lejátszódása is, azaz a teljes múlt, jelen és egyben a jövő visszajátszódása is.
A felpörgés és felgyorsulás, a bio elektronok, fotonjai bozon állapotba lépésével és az idegpályánk átkapcsolódásával történik meg.
Azonban sokkal, de sokkal egyszerűbb, és kellemesebb helyzetekkel, vagy körülményekkel is elérhetjük azt, hogy a lelkünk az Istennel kapcsolatba léphet, épp a megfelelő rezonanciák szárnyán. Természetesen pl. az Imádsággal, a Hit és az Istennel történő kapcsolat felvételi híd a leg egyszerűbb, és a legfontosabb. Azonban másféle új kapcsolat felvétel híd is létezik az ember számára.
Az imádság és annak összeadódó ereje, hatásain kívül, lehetőségünk van az orgonazenével is más dimenzióba átlépni.
Természetesen, az orgonazenénél nem szenvedünk balesetet, a szívünk nem áll meg, és az egészségünk is megmarad…
Ráadásul az élményérzet átélése után a csodálatos többlet élmény tapasztalatával gazdagodva életünk folytatódik tovább. És az élményérzet ismételt átélését, megtapasztalását szívesen keressük és várjuk ezután mindenkor, további élménytöbblet reményében. Az álom értelmezéseinek elemzése, azért ennél sokkal összetettebb szakterület és tudományos feladat ma már.
Hát így képzeljük el a többdimenziós időbe való kilépést. Ahol a labirintus útja jelképezi az általunk érzékelt egydimenziós idő fonalát, vagy vonalát, mi vagyunk a jelen, és i
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 3
Tegnapi: 16
Heti: 88
Havi: 717
Össz.: 78 562
Látogatottság növelés
istvanrevesz.hupont.hu azaz RÉVÉSZ ISTVÁN honlapja - © 2008 - 2024 - istvanrevesz.hupont.hu