istvanrevesz.hupont.hu azaz RÉVÉSZ ISTVÁN honlapja

JAVASLOM, TEKINTSE MEG A TÖBBI HONLAPOMAT IS: http://istvanrevesz.freewb.hu/ továbbá a http://istvanrevesz.sokoldal.hu/ KÜLÖNLEGES, ÖNNEK IS ÉRDEKESNEK SZÁMÍTÓ TÉMÁKKAL AMIT ÉN készítettem és közrebocsájtok.Szlogenem"Mindenre legjobb orvosság az idő"

VERSEK...  (1.)

~ ÷ ~



Európa emlékezései I.

Duna

Duna keringője

Egyiptom

Kairó



~ ÷ ~

(A 2011.-es Uniós Elnökségünk tiszteletére...)

Európa emlékezései I.
           Írta: istvanrevesz@citromail.hu (prózaóda szerkezettel)

Elmélkedés

Hirtelen világosság lett az univerzum sötétjében, majd megszülettek a világok és a csillagok.
Az ősi fény, mely az életet hordozza, gigantikus metszeteket, energiákat keletkeztetett.
Egy széles arc, mint Európa született Laurázsia vidékein, ahol a föld alapjai megvettettek.
Az ősi földrészek, sőt az óceán és Gondwana határai szétnyíltak, mint a fénysugarak színei.

Miként felragyognak a csillagok az univerzumban, lett az emberi szív, a nemzetek sokasága.
A férfi és a nő, kinek a lelke és az élete oly rejtelmes, mint a csillagok, sőt maga a természet.
Kezdetek óta oly sok minden történt már, s illendő, Európa királynőről emlékezést tégy hát.
Óh, büszke nő, te, aki a történelmet és nemzeteknek sorsait formáltad, megteheted könnyedén.

A szétszakadt földrészeken nyelvek, nemzetek s káosz keletkezett, uralkodók, országok lettek.
A napfényes Afrika bölcsőjéből, benépesíti az ember a földet, hol az éden és szegénység van.
Történelmek íródtak, háborúk és szenvedések keletkeztek, sőt országok szűntek meg és lettek.
Hát épp illendő, hogy a népeket, nyelveket és a nemzeteket, valami öröm, siker, tán béke érje.

Nosza, vegyük sorra a történeteket, hiszen Európa nemzetei mára már Unióba egyesültek.
Nincs száz éve, hogy a hatok odahatottak, hogy szén és acélipari egyezményt óhajtottak.
Előtte világháború dúlta széltében-hosszában a vidékeimet, sanyargattak, és meghurcoltak.
Víg és békés korszakra vágytam már én is, hiszen az ember hiába nyög, nem mindég érdemli.

Ősi népek és nemzetek jöttek hozzám, kelták, illírek, szkíták és gótok, kik meghódítottak.
Miként a vikingek s normannok hajói vitték híremet a vizeken, úgy a csillagok fénye is üzen.
S mint csillagok az égen, szép Európa koronájában az ékkövek, az országok is úgy fénylenek.
Sok csapást mért a sors rátok, szükséges, hogy a boldogság és a dicsőség is ragyogjon rátok.

Vandálok és hunok Gallia hatalmas vidékein, pannonok, latinok, sőt frankok is küzdöttek.
Germánok dicsősége felettébb való, miként a spanyolok hódítása a nyugat-indiai partok felé.
Egyesült Királyságok nevét hirdetik a nemzetközi vizeken a britek, írek s Skócia nemzetei.
Északi népeim büszkesége, Európa történelmét formáló Skandinávia nemzetei és királyai.

Amikor a Habsburgok és a poroszok összefogtak, Európán és Korzika szigetén osztoztak.
Kicsiny mustármagból óriás született, Napóleon, kit ma is tisztel Európa, sőt meghajol előtte.
Királyok és császárok formálták arcomat, féltve őrzöm kék szalagom, a természetet s alakom.
Kelet-Európa síkságán, Moszkva alatt a tél tábornoka, Napóleont, sőt Hitlert is megállította.

A világot is uralmatok alá hajtottátok Európa nemzetei, s tudásotok, művészetetek hatalmas.
Kolumbusz is, miként a keleti kincsekkel megrakott karavánok, jöttek, s lám, megdicsőítettek.
A római és a görög művészet, sőt ismeret, a világnak mindörökké fennen hirdeti egyediségemet.
Úgy tűnik, a vég felé rohan a világ, hiszen önmagát pusztítja az ember, az életét s természetét.

Ahol szegényeken kéne segíteni, s a nyomorultakon, ma már a dőzsölés és elnyomás uralkodik.
A sötét középkorban a betegségek tizedeltek, ma már a terrorizmus, sőt új bajok fenyegetnek.
Miként az inkvizíció üldözte a tudást és a haladást, ma már a hitetlenség idéz elő hanyatlást.
Szabadság, egyenlőség, szeretet s remény, oly magasztos szavak, hit nélkül mit sem érhetnek.

Én, Európa így emlékezek, s ti, királyok, nemzetek, együtt és külön, vajon hogyan emlékeztek.
Hazaszeretet, embertársaink szeretete, sőt ellenség szeretete, e szavak mit jelentenek előttetek.
Ne ölve szeressetek nemzetek, inkább egymást segítve, hiszen bármikor bajba kerülhettek.
A fájdalom és a szenvedés, a szegénység minden embernél vagy épp nemzetnél, ugyanezek.

A fény és részecskéi, az egész univerzum minden részében egységes összefogás és harmónia.
Te, gyarló ember, vajon a bűnből, a törvénytelenségből pusztulást vagy üdvösséget merítsz-e.
Mindenkor új jövőt nyit az élet, de ha így cselekedtek, a véget, az ítéletet el nem kerülhetitek.
Nem félhetsz a tűztől, az ítélettől és a végtől, sőt a szenvedéstől sem, ha igazán hiszel és szeretsz.

Mint a földrészek királynője, üzenem neked, óh, gyarló s esendő ember, tanácsomat ne feledd.
Miként emlékezést teszek a történelmemről és az emberről, te is emlékezz meg teremtődről.
Lásd meg hibáidat, szeresd, tiszteld a másik nemzetet, s ne a múlt hibáit nézd ember, hanem a jelent.
Mondom, szeresd embertársadat s nemzeted, hisz Istennel a hazáért küzdeni a legnemesebb.

Ma már a nemzetek keverednek és építkeznek, szervezkednek és segítenek, sőt versenyeznek.
Noha katedrálisokkal és királyi házakkal rendelkeznek, Istenről, s egymásról is elfeledkeznek.
Csillagok sokaságához hasonlíthatók az emberek s nemzetek, ők azok, akikről megemlékezek.
Szárnyalnak a nemzeteknek fényei az univerzumban, mint Európa dicsősége, világítanak az éjben.

Európa csillagai, ragyogjatok a világmindenségen át, hiszen a fény átható ereje téged is üdvözöl.
Miként a csillagok szivárványszín sokasága, az emberi sorsok is ugyanígy ragyognak a földön.
Ha a boldogságot keresed ember, küzdj, és ha megtalálod azt, vigyázz rá, őrizd, mint életed.
Hit remény szeretet, sőt az egészség és békesség is szükséges, mert ezek nélkül élnünk nem lehet.

Révész István

EURÓPA, Magyarország, Szeged városában 2011. január 1.


(A Duna, és a Duna menti országok, sőt Európa tiszteletére...)

 Duna
           Írta: istvanrevesz@citromail.hu (prózaóda szerkezettel)

Természet

Miként felragyognak a csillagok az univerzumban, s benne a napunk és a föld is,
Európa, Ázsia, és az összes többi földrészek, egymás között így beszélgetnek.
Vajon hol keressünk értéket és szépet, hol a természet már nem értékes és véges.
Az emberek szíve rejtelmes, így Európa felszólalt, az emberek környezetében.

Vajon a folyamok között, a büszke s szép Európának, városainak csillogásában,
Van-e szép leánya, gyöngye, aki éke, s tán királynője az neki, és vajon méltó-e hozzája.
Akit büszkén, és dicsőítő szóval, bemutathatna nekünk, sőt az egész világnak is.
Előáll ekkor Európa, a felséges, mondván: halljátok szómat, és rám figyeljetek.

Mert van leányom, ki büszkeségem nékem, aki a folyóvizeknek szépséges királynője,

Mint fénylő kék szalag a leány hajában, s mint szivárványnak színei, ékszer ő.
Nagyvárosok ékessége vagy te, s hatalmas, a te szépséged fényessége fenséges.
Mint a dicsőség, a napfény csillámlik hullámaidon, erő és büszkeség árad belőled.

Fekete erdő titokzatos rejtekében születtél, hiszen az óriásoknak sarja vagy te,

Mint gyenge, bájos leánygyermek a te forrásod, királyok és nemzetek őriznek.
Ártatlanságod kezdetben ugyan bájos, de azt hamar felülmúlja a ragyogásod.
Az utadnak végén, a Fekete tenger deltájában, ott fejezed be a gyönyörű futásod.

Bajorország királyai dicsérnek téged, hol Ulm, és Regensburg hirdeti szépséged,

Passau és Linz királynője vagy ekkor már, Bécsnél, sőt Budapestnél is keringőt jársz.
Nemzetek hajolnak meg előtted, bajorok, csehek, osztrákok, és még a magyarok is.
Sőt Európa népe mind, az egész világ, mind-mind tisztelnek, és ím, szeretnek téged.

Ha felindulsz, hatalmad és erőd tüstént megmutatod, még a természet is segít tenéked,

És az áradásod, vized elsöpör mindent, sőt a hegyekben szorosokat vágsz magadnak.
Mindég szépítkezel az erdeidben, és segítnek társaid, a sok vizek forrásai, a folyamok.
Formálod mindig a jelent, és a jövőt is, az ember csak követi mindenkor a te akaratodat.

Hiszen évezredek történelmét írtad, és emberek sorsait formáltad a hullámaiddal,

Híd vagy te az emberek és országok között, mint a múlt, a jelen, és a jövő együtt.
Mindörökké megőrzi történelmed, Európa múltját, a dicső jelent, s talán a jövőt is.
Az eljövendőt nem tudhatja senki, és reméljük, a pusztulásodat sem idézi elő semmi.

Miként a hegyek között libegsz tova, Lech és Naab, sőt Isar, majd az Inn is üdvözöl téged,

Már az Alföld végtelen rónáin járod kecses táncaid, hol találkozol keringőzve másokkal is.
Új, és újabb társaiddal, a Rábával, a Drávával, hol a Szigetközt, és Gemencet is megérinted.
Sőt találkozol Tiszával, a szőkével is, és Szávával, majd a Moravával is, mert hű társaid ők.

Ekkor már téged dicsőít délnek minden ékessége, hol kinyílik előtted a Vaskapu is,

S vizednek szava, mindig emlékezést tesz rólad, Nándorfehérvárnak déli harangszójában.
Így a te vized is, életet ad a természetnek, az embernek kenyeret, munkát, és a lágy pihenést.
Miként a szépséges Európát a csillagok, a te vizedben ők is nézik, nézik a tükörképeket.

Európa kék szalagja vagy te, nagyvárosoknak büszkesége, fénye, az éke s gyöngyszeme,

Bécs valcerja kacérkodik a te szépségeddel, sőt még Budapest és Pozsony is megdicsőít.
Büszke vagy te, s fenséges, mint a királynő, szépségedet mindenütt hirdetik hullámaid.
Eljönnek hozzád távolról és közelről, csodálni, és megélni mindazt, amit rólad regélnek.

Mert még az Isten is megemlékezik rólad, hiszen a várak és a templomok, temelletted,

Emlékeztetik egész Európát arra, hogy az ostorát és nyilait is otthagyta, a te szép partjaidnál.
Otthont adott a Kárpátoknak gyönyörű völgyeiben, Pannóniának, a Hunoknak, s Attilának.
Bazilikák, katedrálisok sokasága dicsőít téged, köztük Linz, Passau és Esztergom csúcsa.

Buda és Bécs is meghajol előtted, éke és dicsősége vagy már mindörökké, a szép Európának,

S ahol elhaladsz, a nagyvárosoknak szépsége ragyog reánk, drágagyöngy s éltetőnk vagy már.
Amikor rólad beszélnek a csillagok és az emberek, királyok mellett, a királynőt látják tebenned.
Hullámaid elringatnak mindig mint a lágy szerelem, óh szeretet, kell-e ennél fenségesebb.

Az egész föld gyöngyszeme vagy te, s Európa ékszere, koronája, óh, Duna,

Mint Királyok éke, s mint büszke Királynője vagy a nagy folyóvizeknek.
Dicsőséged ragyogása, töltse be mostan az emberi szíveket, sőt az egész földet.
Hiszen a világ, a földrészek és a népek, ismernek téged, és dicsérik a te szépséged.

2010. szeptember 05.

Révész István



(A Duna, és a Duna menti országok, sőt Európa tiszteletére született ... Amit meg is zenésítettem dalszöveg verssé, keringőnek feldolgozva... )

Duna keringője
           Írta: istvanrevesz@citromail.hu

Természet

Királynőnk, ékszerünk,
S ragyogás vagy nekünk,
Szép Duna.

Büszke, elragadó,
Európának egy gyöngye,
Szépe vagy.
Tündöklés vagy…

Nemzetek dicsérnek,
Földrészek ismernek,
Szép Duna.

Büszke városaink,
Partjaid mellett, oly szépek,
S híresek.
Ékszerünk vagy…

Harangok, templomok,
S énekszó dicsőít,
Szép Duna.

Erdők, hegyek között,
Keringőt táncolva libbensz,
Szerelmem.
Szerelmesem…

Csillagok, emberek,
Beszélnek rólad,
Óh, szép Duna.

Folyók, s Európa,
Kék színű szalagja vagy,
Szép királynőm.
Gyönyörű vagy…

2010. szeptember 18.

Révész István


(Ezt a verset, "Az én Egyiptomom" című pályázatra írtam. De nemcsak róluk, nekik, hanem nekünk, és az egész világnak is szól...)

Egyiptom
           Írta: istvanrevesz@citromail.hu (prózaóda szerkezettel)

Természet

Álmaimban a napfényes földrészeken, sivatagoknak ősi mezőin, sőt oázisoknak környékén jártam én,
Miközben a csillagok szekerén, messzi fénysugaraknak szárnyán, szivárványban s fényben utaztam én.
Ahol az idő is meg-megállt a kezdetek kezdetén, sőt még időszámításunk sem volt, csak maga a lét.
Istenek jöttek, kik emberré lettek rég, e kietlen vidékeken mutatták meg a fényt, s annak dicsőségét.

Szólt az univerzum, majd lett a fény, melyek az életet és az embert, és még a bűnt is megteremtették,
Benne a férfit és a nőt, sőt mindenféle szépet, a természetet és a jót, de a rosszat is életre keltették.
Az emberiség kezdete s bölcsője lett e titokzatos és gyönyörű földrész, hol az élet és halál is úr, létező.
A Nílus mentén, a sivatagok és oázisok helyén, a fény és a víz által, még az édent is életre keltették.

Óh, te csodálatos és hatalmas Kairó, kit átkarol a Líbiai és az Arab sivatag, annak tüzesen ölelő szerelme,
Ki Nílus deltájában, mint egy ékszer csillogsz, s időnként finom homokfátyollal rejtezed el szépséged.
A Mars hatalmas erejével, a Fátimidák győzelme lett Ihsídida felett, s íme, e szép nevet adta tenéked.
Csodálatos szép tájaid, értékeid megigéznek, még ha a szeles időszakaid, időnként be is köszöntenek.

Mecsetek, templomok, zsinagógák épültek a tiszteletedre, melyek tégedet mindenkor megdicsőítenek,
Hol királyi paloták, mauzóleumok, és fáraók emlékhelye fekszik, a múlt, sőt a jelen is beszél hozzánk.
Szent halottaid, íme, élőkké s csillagokká lettek, a fény szavával üdvözölnek mindenkit, még téged is.
A tűző nap megsemmisítő erejét fényét, Memphisz ragyogása tükrözi, hol éjjel a hold is üzen, s mesél.

Szépséges Kairó, mint a bíbor rózsa varázsa, érzelmesen szólsz, tündökölsz finom homok fátylaidban,
A kék színű Nílus folyó karjainak lágy ölelésében, Babilonnak bölcsőjét is hordoztad, óh, al-Káhira.
Évezredekről beszélnek piramisaid, miként a Szfinx, mint a rettenet atyja, dübörög az égen, s földön is.
Balzsamban fekszik dicsőséged mint Ozirisz, még a fáraóknak ereje is éltet, s Allah hordoz a tenyerén.

Memphisz hatalmas mezői és kőtömbjei dicsőüljetek, óh Kairó, beszél rólad s dicsőít téged az egész világ,
Az óriások földjén, a Gízai piramisok is üzennek tenéked ember, hiszen az üdvösségedet is élteti ezzel.
A hódolat és tisztelet övez téged Egyiptom, hisz az emberek, légy bármilyen sivár és kietlen, szeretnek.
A halottaknak s élőknek, a természetnek, sőt az Isteneknek, piramisokat és emlékhelyeket építettek.

Miként Kairó, és a hatalmas Asszuán, Luxor, sőt Hurghada szivárványszín szépsége, ragyog a fényben,
Alexandria és Safaga dicsősége, Edfu, Aswan sőt Dahab, s Théba is, mind-mind a világ felé világít, üzen.
Napfényes földrészeken, ősi földeken jártam én, hol az édentől keletre, messze, messze folyik a Nílus.
Afrika óriásaként a természet üdvözöl téged, fényben és a csillagokban is mosolyog rád, s te, csak nézed.

Memnón és Ramszesz kolosszusainak ragyogása, a Sínai félsziget, s gyöngyei is üdvözöltek engem,
Elvonult előttem dicsőséged bája, hol a Kristályhegyek, sőt Alexandria s Kleopátra kútja is tündököl.
S mint ékszer, a Vörös tenger, sőt a Vörös sivatag is tükrözi ragyogásod, a Királyok völgyét szívembe.
S mint filmszalag történelem, Nagy Sándor, sőt Napóleon is megjelent, majd új Egyiptom született.

Amikor Egyiptom csillagai felragyognak, az emberek, sőt a földrészek is mind meghajolnak előtted,
Az ott élők bizonyítják a világnak szeretetüket, hogy nemzetükről, és hitükről meg nem feledkeznek.
Évezredek történelme tanúskodik mellettük, büszkén dicsőítik őket a csillagok, sőt még a nemzetek is.
Hiszen az emberiség bölcsője a szép földrészük, ezért a tiszteletet mindenkor, mindenütt megérdemlik.


Révész István

Szeged városában 2011. március 01. napján


(Ezt a verset is "Az én Egyiptomom" című pályázatra írtam. De nemcsak róluk, nekik, hanem nekünk, és az egész világnak is szól...)

   Kairó
           Írta: istvanrevesz@citromail.hu 

Természet

Elvonult előttem a világ dicsősége,
Csillagok, emberek, s városok jöttek.
Köztük a napfényes földrész metropolisza,
Ki az emberiség bölcsőjét is hordozta.

Egy titokzatos, szép város jött elébem,
Ki bíbor rózsák között, finom fátyolban ékeskedett.
Fény volt csillogása, bája, s szépsége elragadott,
S mint kék szalag, a Nílus szeretete, szerelme övezte.

Amint elvonult előttem, Zaffa tánca libegett,
Történelmét, s ékszereit is bemutatta nekem.
A homok, mely övezte, a kísérete, és a dísze is,
Mind arannyá változott körülötte, körülöttem is.

Piramisok dicsősége, köztük a Szfinx ereje,
Fáraók, s királyok emlékeivel büszkélkedett.
Bemutatta nekem ékszerét, s szigeteit is e báj,
Amiként a tengerek és a sivatagok ölelik át.

Bemutatta nekem szent helyeit is,
Hol hitéről, sőt életéről is bizonyít.
Allah nevét, a mindenség urát dicsőíti ott,
Nemzetek, s földrészeknek bizonysága ő.

Amikor kérdeztem, mi a neved felséges,
Hiszen szeretetet, tiszteletet érdemelsz.
Különleges hang csengett az én fülembe,
Ugyanis azt mondta, Kairó az én nevem.

Elvonult előttem a világ dicsősége,
Csillagok, emberek, s városok jöttek.
Köztük, tán Kairó volt a legszebb,
Azt hiszem, e szép várost örökké dicsőítem.

2011. március 07.

Révész István



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 53
Tegnapi: 49
Heti: 122
Havi: 511
Össz.: 78 356

Látogatottság növelés
Oldal: FELTÖLTVE > - 1. VERSEK I.
istvanrevesz.hupont.hu azaz RÉVÉSZ ISTVÁN honlapja - © 2008 - 2024 - istvanrevesz.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »