Hirtelen világosság lett az univerzum sötétjében, majd megszülettek a világok és a csillagok.
Az ősi fény, mely az életet hordozza, gigantikus metszeteket, energiákat keletkeztetett.
Egy széles arc, mint Európa született Laurázsia vidékein, ahol a föld alapjai megvettettek.
Az ősi földrészek, sőt az óceán és Gondwana határai szétnyíltak, mint a fénysugarak színei.
Miként felragyognak a csillagok az univerzumban, lett az emberi szív, a nemzetek sokasága.
A férfi és a nő, kinek a lelke és az élete oly rejtelmes, mint a csillagok, sőt maga a természet.
Kezdetek óta oly sok minden történt már, s illendő, Európa királynőről emlékezést tégy hát.
Óh, büszke nő, te, aki a történelmet és nemzeteknek sorsait formáltad, megteheted könnyedén.
A szétszakadt földrészeken nyelvek, nemzetek s káosz keletkezett, uralkodók, országok lettek.
A napfényes Afrika bölcsőjéből, benépesíti az ember a földet, hol az éden és szegénység van.
Történelmek íródtak, háborúk és szenvedések keletkeztek, sőt országok szűntek meg és lettek.
Hát épp illendő, hogy a népeket, nyelveket és a nemzeteket, valami öröm, siker, tán béke érje.
Nosza, vegyük sorra a történeteket, hiszen Európa nemzetei mára már Unióba egyesültek.
Nincs száz éve, hogy a hatok odahatottak, hogy szén és acélipari egyezményt óhajtottak.
Előtte világháború dúlta széltében-hosszában a vidékeimet, sanyargattak, és meghurcoltak.
Víg és békés korszakra vágytam már én is, hiszen az ember hiába nyög, nem mindég érdemli.
Ősi népek és nemzetek jöttek hozzám, kelták, illírek, szkíták és gótok, kik meghódítottak.
Miként a vikingek s normannok hajói vitték híremet a vizeken, úgy a csillagok fénye is üzen.
S mint csillagok az égen, szép Európa koronájában az ékkövek, az országok is úgy fénylenek.
Sok csapást mért a sors rátok, szükséges, hogy a boldogság és a dicsőség is ragyogjon rátok.
Vandálok és hunok Gallia hatalmas vidékein, pannonok, latinok, sőt frankok is küzdöttek.
Germánok dicsősége felettébb való, miként a spanyolok hódítása a nyugat-indiai partok felé.
Egyesült Királyságok nevét hirdetik a nemzetközi vizeken a britek, írek s Skócia nemzetei.
Északi népeim büszkesége, Európa történelmét formáló Skandinávia nemzetei és királyai.
Amikor a Habsburgok és a poroszok összefogtak, Európán és Korzika szigetén osztoztak.
Kicsiny mustármagból óriás született, Napóleon, kit ma is tisztel Európa, sőt meghajol előtte.
Királyok és császárok formálták arcomat, féltve őrzöm kék szalagom, a természetet s alakom.
Kelet-Európa síkságán, Moszkva alatt a tél tábornoka, Napóleont, sőt Hitlert is megállította.
A világot is uralmatok alá hajtottátok Európa nemzetei, s tudásotok, művészetetek hatalmas.
Kolumbusz is, miként a keleti kincsekkel megrakott karavánok, jöttek, s lám, megdicsőítettek.
A római és a görög művészet, sőt ismeret, a világnak mindörökké fennen hirdeti egyediségemet.
Úgy tűnik, a vég felé rohan a világ, hiszen önmagát pusztítja az ember, az életét s természetét.
Ahol szegényeken kéne segíteni, s a nyomorultakon, ma már a dőzsölés és elnyomás uralkodik.
A sötét középkorban a betegségek tizedeltek, ma már a terrorizmus, sőt új bajok fenyegetnek.
Miként az inkvizíció üldözte a tudást és a haladást, ma már a hitetlenség idéz elő hanyatlást.
Szabadság, egyenlőség, szeretet s remény, oly magasztos szavak, hit nélkül mit sem érhetnek.
Én, Európa így emlékezek, s ti, királyok, nemzetek, együtt és külön, vajon hogyan emlékeztek.
Hazaszeretet, embertársaink szeretete, sőt ellenség szeretete, e szavak mit jelentenek előttetek.
Ne ölve szeressetek nemzetek, inkább egymást segítve, hiszen bármikor bajba kerülhettek.
A fájdalom és a szenvedés, a szegénység minden embernél vagy épp nemzetnél, ugyanezek.
A fény és részecskéi, az egész univerzum minden részében egységes összefogás és harmónia.
Te, gyarló ember, vajon a bűnből, a törvénytelenségből pusztulást vagy üdvösséget merítsz-e.
Mindenkor új jövőt nyit az élet, de ha így cselekedtek, a véget, az ítéletet el nem kerülhetitek.
Nem félhetsz a tűztől, az ítélettől és a végtől, sőt a szenvedéstől sem, ha igazán hiszel és szeretsz.
Mint a földrészek királynője, üzenem neked, óh, gyarló s esendő ember, tanácsomat ne feledd.
Miként emlékezést teszek a történelmemről és az emberről, te is emlékezz meg teremtődről.
Lásd meg hibáidat, szeresd, tiszteld a másik nemzetet, s ne a múlt hibáit nézd ember, hanem a jelent.
Mondom, szeresd embertársadat s nemzeted, hisz Istennel a hazáért küzdeni a legnemesebb.
Ma már a nemzetek keverednek és építkeznek, szervezkednek és segítenek, sőt versenyeznek.
Noha katedrálisokkal és királyi házakkal rendelkeznek, Istenről, s egymásról is elfeledkeznek.
Csillagok sokaságához hasonlíthatók az emberek s nemzetek, ők azok, akikről megemlékezek.
Szárnyalnak a nemzeteknek fényei az univerzumban, mint Európa dicsősége, világítanak az éjben.
Európa csillagai, ragyogjatok a világmindenségen át, hiszen a fény átható ereje téged is üdvözöl.
Miként a csillagok szivárványszín sokasága, az emberi sorsok is ugyanígy ragyognak a földön.
Ha a boldogságot keresed ember, küzdj, és ha megtalálod azt, vigyázz rá, őrizd, mint életed.
Hit remény szeretet, sőt az egészség és békesség is szükséges, mert ezek nélkül élnünk nem lehet.
Révész István
EURÓPA, Magyarország, Szeged városában 2011. január 1.
